Screen X, avagy jó ötlet közepes megvalósítással

Úgy adódott, hogy idén már nem is tudom hirtelen hanyadik alkalommal, nyertem egy páros jegyet premier előtti vetítésre. Az új Jumanji moziról van szó, és ezúttal lehetett választani, hogy IMAX 3D-ben, vagy a poszt címe alapján meglepő módon Screen X vásznon nézné az ember. Mivel utóbbi eddig kimaradt, egyértelmű volt, hogy melyikre megyek; ráadásul sikerült a fal mellé kerülni, így az is kiderült, mennyire fontos a jó hely.

Hát az semennyire, legalábbis a hatodik sorból teljesen jól működött. Ugyanakkor egyértelműen látszott néha, hogy alapvetően középre, azon belül is talán kicsit magasabb sorokra van optimalizálva a technológia, hiszen az oldalra vetített jelenetek az én szemszögemből torzan jelentek meg, de ha nem kifejezetten a falat néztem (és ugye alapvetően az extra képet perifériába szánják), akkor ez ritkán tűnt fel.

Na de eléggé a közepébe vágtam, úgyhogy vissza az elejére: maga az ötlet zseni! Az, hogy a falakra is kerülnek képek, és így még immerzívebb lesz az élmény, nem csak papíron működik. Egyes jeleneteket élmény volt nézni, a nagy tereket mutató, mozgalmas pillanatoknál kifejezetten jól tud működni a dolog, olyannyira, hogy ha a megvalósítással nem lennének problémák, akkor simán kijelenteném, hogy

jobb, mint a 3D!

Bár én nem igazán vagyok barátja a sötétebb képet eredményező, szemüveggel babráló megoldásnak. Nagyon kevés olyan 3D vetítésen voltam, ahol a végén elégedetten csettintettem, hogy ez bizony most működött. Mondjuk legutóbb pont valahogy így jártam a Gemini Mannel, de ott azért nagy szerepe volt ebben a 120 képkockás vetítési sebességnek, ami folyamatosabb mozgást eredményez a vásznon. Szóval érdemes lehet a véleményem fenntartásokkal kezelni a témában.

De vissza a Screen X-re. Fent már kitértem néhány pozitívumra, és az a probléma, hogy ennyi fért erre az oldalra. Negatívum ugyanis több van: mondjuk az, hogy nem minden esetben van extra kép a terem oldalán. Persze ezzel is lehetett volna jól játszani, a film elején van például egy jelenet, amikor az egyik főszereplő a zsúfolt New York utcáin jár, és itt nagyon jól működik, hogy minket is körbevesz a tömeg. Alapvetően arra számítottam, hogy amíg Jumanjuban vagyunk, addig folyamatosan menni fognak az oldalsó projektorok – nem egy filmnél játszanak hasonlót a képarányok váltogatásával. De sajnos teljesen random, hogy mikor működik a Screen X fal, és mikor nem: egyes jeleneteknél feleslegesnek éreztem, máskor a karfát vertem, hogy itt most miért lett kihagyva. Ha engem kérdeztek, az első perctől az utolsóig menjen, vagy akkor legalább legyen konzisztens, hogy mikor van és mikor nincs.

Innen néztem a filmet – igen, nem a legjobb minőség, de ennyit tud a telefonom ilyen környezetben.

Egy másik probléma, hogy az extra vetítőgépek működése több fényt eredményez a teremben. Ez világosabb jelenetek esetében elég rossz hatással van a képre, ami fakóvá válik, valahogy úgy, mint amikor elfelejtik lekapcsolni a lámpákat (akit érdekel milyen, annak ajánlom a CinemaPINKet…). Ez nyilvánvalóan a technológia velejárója, talán egyszer kiokoskodnak rá valamit, vagy egyszerűen így marad, annyira azért nem zavaró. Viszont az, hogy a Screen X képek színhőmérséklete eltér a filmétől, és hogy az oldalfalra szerelt panelek nem alkotnak tökéletes, vászon szerű síkot és így homogén jeleneteknél olykor bántóan látszik a körvonaluk, az kifejezetten egy lepukkant mozi hatását kelti, nem pedig egy feláras, prémium terem érzetét. Komolyan mondom, a MOM utolsó napjai jutottak róla eszembe, amikor a kezemben maradt egy szék karfája, a lépcsők széle pedig ragasztószalaggal volt lefixálva, mert már feslett a szőnyegpadlós borítás.

Az ötlet tehát remek, de a megvalósítás hagy némi kívánnivalót maga után. Ugyanakkor még így is azt mondom, hogy ha végig mennének az extra projektorok, vagy ha legalább tényleg olyankor kapnánk oldalsó képeket, amikor hozzátesz az élményhez (kit érdekel a periféria, amikor a sivatag közepén beszélgető fejek közt ugrál a kamera?), akkor ha nem is hunynánk szemet a hibák felett, de összességében pozitívabb élménnyel hagynánk ott a termet. Így viszont marad egy limitáltan elérhető, drága formátum, ami ráadásul egy épületben kapott helyet Magyarország IMAX vásznával.

Egy hozzászólás a(z) “Screen X, avagy jó ötlet közepes megvalósítással” bejegyzéshez

  1. […] Premier előtti vetítésre idén jóval kevesebbszer nyertem jegyet, de még így is 9 alkalommal láthattam széleskörű bemutatás előtt álló filmet. Így sikerült bő két héttel korábban látnom az év – szerintem – egyik legjobbját, a Portré a lángoló fiatal lányrólt, és így próbálhattam ki az oldalfalakon is képekkel operáló Screen X termet. […]

Hozzászólás